Kedves Miklós!

Ezt a versed sem először olvasom már, (igaz nem itt) és úgy érzem, ez most már így lesz ezentúl.

"S most itt fájnak a régen múlt évek,
a sok gyáva megalkuvás,
a görbült gerincű hajlongó félsz,
s kényszerült alázkodás."

Olyan csodálatosan meg tudod fogni é lényeget és még csodálatosabban tudod szemléltetni a gondolataidon keresztül, hogy állandó olvasód leszek, ha nem baj. :-)

Mindig "adsz" nekem valamit.
Köszönöm, hogy olvashattalak!

Üdv:
Éva