Kedves Miklós néha nem tudok szóhoz jutni,mikor olvasom verseidet,,,, " Lásd hiába is másztál fel a csúcsra
Mélyre jutsz mint elfeledett pária*,
S mélyen alant, véresre zúzott testtel,
Hitvány-mód végzed mocsokban és sárba' "
hát igen,,ez a mi keservünk ,csodásan fogalmazol,,,
Én birok hüséges olvasod lenni---ez jellemzö rám, a többi a Te érdemed,,örök tiztelettel üdvözöllek,,,Babu