Az írásjeleknek ez esetben javarészt dramaturgiai szerepet szántam, hisz gyakorta látható, hogy a gondolatszakasz és a sortörés nem esik egybe. A második versszak szinte hadarás szerű futtatása is eszköz, ami a gondolatsor bevillanásának tempóját igyekszik írásban kifejezni. ( lehet, hogy nem szerencsés koncepció?) Talán nem árulok el titkot, és elhunyt édesanyámmal szemben sem követek el tiszteletlenséget, de valójában Ő a vers alanya. És az a bizonyos fel nem ismert alak, Én magam voltam, a saját gyermeke.
-
Nincs miért megsértődnöm, hiszen az első verzióban még, az egész második versszak közbevetésként volt jelölve, és csak később koptak le róla a kezdő és záró gondolatjelek, mert kifogásolták , hogy egy teljes strófa esetén felesleges. Figyelmes olvasó ( mint te is ) , észreveszi, hogy a vers enélkül is értelmes lenne, de számomra ez az a közbevetett rész az ami személyessé teszi a verset.
-
Köszönet az olvasásért!