Elgondolkodtatóan megrendítő a versed. És milyen igaz. Vajon emlékszik-e majd valaki ránk? Sírunkon meddig lesz friss virág? Ami biztos, én még emlékszem a szüleimre, de a gyerekeim, már nem is beszélnek róluk és az unokáim... Pedig tudják, hogy voltak hisz minden november elsején jár az emléküknek az egy szál krizantém... Miklós, kedves mi most örüljünk annak, hogy olvashatjuk egymás szép sorait... Talán ez az utolsó ajándéka a sorsnak!