Álom

Ó bár lennék esti szellő,
Mely az ablakodon átsuhan.
Vagy csillag az égen,
Melynek örök titka van.

Vagy lennék bárányfelhő,
Mely a széllel tovaszáll,
Vagy, lennék rét felett,
Tarka délibáb.

Vagy lennék vízcsobogás,
Friss hegyi patakban
Vagy enyhet adó, lágy moha,
Erdei avarban.

Vagy lennék hópehely,
Mely a légből alá száll,
Növényeknek éltető,
Friss puha ágy.

Vagy tarka lepke
Mely elszáll a rét felett,
S odafentről, számtalan
Virágot nézeget.

Vagy lennék, pásztorsíp,
Vagy vidám fuvolaszó,
Hirdetném, hogy élni, élni jó!

Vagy lennék dallam,
A szép zenében,
Hogy minden ember,
Vidáman éljen.

Vagy lennék Holdsugár,
Mely átvilágít a tájon,
Hogy a világvándor,
Ne sötétben járjon.

De inkább, árnyékod lennék,
Hogy mindig veled legyek.
Bármikor, megérinthesselek.

De nem lehetek mindez,
Hisz én, csak ember vagyok.
Porszem a világmindenségben,
Csak az álmaim nagyok

Üdvözlettel: Szalianna