Kedves Titánom!

A vers tartalma tökéletes... Nekem az írásjelekkel van néhol bajom. :(
A második versszak kissé kilóg a sorból, természetesen nem tartalmilag, érzelmileg, hanem stílusában... valahogy nem olyan következetes, mint a többi.
Mindezek ellenére átéreztem jómagam is, hiszen én is elveszítettem Valakit, akit , bár rövid ideig, de a világon a legjobban szerettem... most is, csak sajnos, az emlékeimben. :(
Szomorúan olvastam versedet, pláne, hogy a könnyedebbeket szoktam meg inkább.
Baráti szeretettel ölellek: Judit

Az írásjeleknek ez esetben javarészt dramaturgiai szerepet szántam, hisz gyakorta látható, hogy a gondolatszakasz és a sortörés nem esik egybe. A második versszak szinte hadarás szerű futtatása is eszköz, ami a gondolatsor bevillanásának tempóját igyekszik írásban kifejezni. ( lehet, hogy nem szerencsés koncepció?) Talán nem árulok el titkot, és elhunyt édesanyámmal szemben sem követek el tiszteletlenséget, de valójában Ő a vers alanya. És az a bizonyos fel nem ismert alak, Én magam voltam, a saját gyermeke.
-
Nincs miért megsértődnöm, hiszen az első verzióban még, az egész második versszak közbevetésként volt jelölve, és csak később koptak le róla a kezdő és záró gondolatjelek, mert kifogásolták , hogy egy teljes strófa esetén felesleges. Figyelmes olvasó ( mint te is ) , észreveszi, hogy a vers enélkül is értelmes lenne, de számomra ez az a közbevetett rész az ami személyessé teszi a verset.
-
Köszönet az olvasásért!

Kedves Miklós!

Meghatottak a soraid.

Tapasztaltam, átéltem a környezetemben, de ha nem így lett volna, akkor is megismertem volna a soraidon keresztül átadott képekben.
Igen! az ember sohasem tudhatja, hogy a "gondolkodóból" mikor lesz egy kiszolgáltatott, tehetetlen test.
Megrázó!
A vers nagyon szép, attól függetlenül, hogy egy nagy dráma!
Te kedves Miklós, a gondolkodó embert nagyon szépen tudod ,láttatni, nem csak ebben a versben, a többiben is. Ezt a versedet is olvastam már, akkor is nagyon tetszett, megrendített.
Szívesem olvasom a verseidet, mindig, minden körülmények között.
Nem szégyen tőled tanulni, mert azt hiszem, a verseid mindig tanítanak!
Nekem ez nagyon tetszik.
Érthető, egyszerű fogalmazás, de annál nagyszerűbb gondolatok, mondanivalók örvendeztetik meg az olvasót!

Köszönöm az élményt!

Szeretettel ölellek!
Éva

Köszönet az olvasásért és a megtisztelő hozzászólásodért. Köszönöm szépen azt a tiszteletet és megbecsülést ami a soraidból árad felém. Köszönöm szépen!
/ Miklós /

Kedves Miklós

Csodásak a soroaid felkavaró ,szinte szavak nélkűl ,hagyom,
ebben,és hasonló érzésekben van részem már hat éve
Senki sem érdemel ilyen napokat,éveket,
Katalin

Köszönöm szépen az olvasást kedves Katalin!
És igen! Ezért is íródott ez a vers. Próbáltam benne megfogalmazni a megfogalmazhatatlant.
Tisztelettel és üdvözlettel: Miklós

Megható, megrázó, meghitt sorokban
az Emberi sors és elme áldása és átka egyben....
Remek vers!!!

Köszönöm szépen drága Anna!

Olvastam már, és akkor is szíven-talált.
Köszönöm, hogy ismételten átélhettem az élményt.

Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal!
/ Miklós /