M. Laurens
A FEKETE BÁRÁNY
homo sacra res homini
Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen
A fekete bárány, mint élő vértanú.
A többség a kolomphangtól bódultan,
Bambán bégetve, birkaként vigyorog. Sőt!
Némely szerelem után epekedve,
Bundája nélkül látja már a birkanőt.
Kalapon divatjamúlt kócsagforgó,
Fű rágva tekinget nyugatra sok golyhó,
És tompa agyával bárgyún bólogat.
A fekete bárány távol maradva,
Némán áll, hazájától is elszakadva:
Nem béget, nem kerget többé álmokat.
Pest-Buda, 2015. szeptember 18.
A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével, nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © M. Laurens 2015 minden jog fenntartva!
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.