M. Laurens:

VAN AZ ÚGY...,

Van az úgy, hogy, néha

a mosoly is fáj az arcunk szegletén,

van az úgy, hogy az ember

lelkét mocsokba tiporja egy kretén.

Van az úgy, hogy meginog a lélek,

és világgá ordítaná, hogy: Látod? 

Magamra hagyottan sem félek!

Van az úgy, hogy a harag fáj,

– legszívesebben csak ölelnénk –

s hazudunk mégis magunknak,

félve, hogy a bizalom elszáll.

Van az úgy, hogy valaki

a társától őszinte szóra vágyik,

de félve hogy elveszítheti őt,

nem jut el, csak a hazugságig.

Van az olykor úgy, hogy 

a szellemnek teremteni kéne,

– valami szépet, valami jót –

mégis esztelen rombolás lesz vége.

És van az úgy is, 

hogy réges-régen feledni kéne:

mert az emberségbe vetett hitünknek,

máskülönben vége!

( Pest-Buda 2015. május 7-15.) 

A verset előadja: Kováts Péter_Skorpió

Kezdőlap & Legújabbak & Vendégkönyv