Tudod Barátom kicsit kiábrándító hangulatú versed végén azért lehet tán akaratlanul de adtál némi reményt, hiszen a főnix madár hamvaiból éled fel és fényesebben mint pusztulása előtt.
M. Laurens
FOSZLÁNYAIM
(sorok és gondolatok az utolsó százból)
A történelemnek gúnyos búcsút intve,
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.
Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc ... és a feledés.
Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.
S mint elaggott kerekek: örökkön és újra,
terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.
Vak vagyok
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.
Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
– saját történelmének végső búcsút intve –
és egy elhagyott
szélfútta hárfán, az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.
Pest-Buda 2014. május 26.
Hozzászólások:
Re:Főnix
M. Laurens (szerző) | 2014.06.04
Bízzunk benne kedves barátom! Bízzunk benne! Köszönet az olvasásért.
/ Miklós /
vers
Jártó Róza | 2014.05.27
Elgondolkodtatóan megrendítő a versed. És milyen igaz. Vajon emlékszik-e majd valaki ránk? Sírunkon meddig lesz friss virág? Ami biztos, én még emlékszem a szüleimre, de a gyerekeim, már nem is beszélnek róluk és az unokáim... Pedig tudják, hogy voltak hisz minden november elsején jár az emléküknek az egy szál krizantém... Miklós, kedves mi most örüljünk annak, hogy olvashatjuk egymás szép sorait... Talán ez az utolsó ajándéka a sorsnak!
Re:vers
M. Laurens (szerző) | 2014.05.28
Köszönöm szépen drága Róza a soraidat!
Igen ... bizonyosan igazad van, minden ajándék értékké válik a vég közeledtével.
/ Miklós /
Elszállt a büszke Fönix,,
vilhelem margareta | 2014.05.27
Nagyon szomorú versedhez gratulálok,,, örök tisztelettel,,,hogy megtudod irni,azt amit talán sokan közülünk nem merünk,,
" Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet."
Re:Elszállt a büszke Fönix,,
M. Laurens (szerző) | 2014.05.27
Köszönet az olvasásért kedves Margareta !
Mindig öröm számomra ha benézel hozzám!