M. Laurens
 
MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS
 [ipsa historia repetit]*
 
A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsófelét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.
 
Ott, ahonnan lejjebb nincs már zöld ág, csak a semmi,
ahol már jobb lenne sokuknak élőként is meghalva lenni,
hol körbevesz a történelem mocskából ülepedett zagy,
s egy ismerős hang bolyong fejedben még hatvan év után is:
"Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!"
 
Budatétény 2016. november 5.
 
*A történelem önmagát ismétli
 

 

HOZZÁSZÓLÁSOK:

Vélemény

J.Teca (Jeney Terézia) | 2019.09.12

Kedves Miklós! Olvasva a "MÉG HATVAN ÉV UTÁN IS" című
versed, bizonnyal állítom, hogy Te nem tartozol a szürke verebek
közé.
Őszinte tisztelőd:J.Teca (Jeney Terézia)

igen

Kováts Péter_skorpio | 2016.11.18

Kevdes Barátom

Nem tudod megtagadni magad, igy igaz

6o év után

Marika Krettler | 2016.11.09

Valóban kemény szavak, de minden egyes betűje igaz.
Azt hiszem sokan érezzük ezt amit Te versedben megírtál, sajnos sokan vagyunk akik szürke verébnek érezzük magunkat.

Tisztelettel köszönöm Miklós hogy olvashattam! Marika

hozzászólás!

Hegedűs Gábor | 2016.11.07

Kedves Miklós!

Egyre inkább az az érzésem, hogy az 50-es évek felé haladunk! Kemény, de igaz versed az én érzéseimet is kifejezi! Jó, hogy megírtad!

Tisztelettel:

Én a mackó!

igen

kovycs59 | 2016.11.07

Kedves Barátom!
Ez kemény és nagyon igaz vers.
Tisztelettel:
Egy szürke veréb

Új hozzászólás hozzáadása