M. Laurens:
ÖRDÖG VITTE NÉNIKÉJE
(Fazekas Anna nyomdokain jelen időben)
Pokolnak mély fenekéjén
ördög ül a vasgyékényén,
gonosz lelkű lusta fajta,
ezt a mesét Ő hadarta:
Öreganyám, - ki nem kuka -
felhajtott a gyalogútra,
kátyút fogott a bal lába,
az ördög röhögött markába.
Öreganyám sírt szegényke,
kis-nyugdíját utolérte.
Előveszi s nézegeti,
doktorokra ráköltheti.
De nem ápolja Őt a doktor,
tanácsot oszt, telefonból.
Költse nyugdíját új lábra,
s ne mászkáljon az utcára.
Lassan gyógyul Nyanyám lába,
a doktor tojik nyugdíjára,
nem mászkál ki Őt ápolni,
Gazdag beteget elhagyni.
Könnyezik Öreganyám szeme,
az Ördög sem törődik vele,
nyugdíja kevés a pokolhoz,
mert elzabrálta rég, a kolhoz.
Vissza menne Ő az útra,
mankót maga után húzva,
ördög sem röhögne tán, ha:
jól megrúgná új falába.
Mert faláb lett a nyugdíjából,
mit egy jó asztalos istápol,
szalad vele Öreganyám,
svungja lobogtatja gatyám.
Pokolnak mély fenekéjén
ördög ül a hálapénzén,
gonosz lelkű lusta-fajta,
ezt a mesét takargatta.
újraköltve: Pest-Buda 2015. május 31.
A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével, nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © M. Laurens 2015 minden jog fenntartva!
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.