BEFALAZZUK ISTENT
Ismét és megint,
múlt idők falai nőnek újra:
új az indok, mi a régit is felülmúlja.
Azt mondják:
A fal véd, a fal óv majd a széltől,
az új fal távol tartja majd tőlünk
a hazug tényeket és rosszat.
Ezért kell hát falat építenünk:
nagyot, örökké tartót, hosszat.
Azt mondják:
Ez a fal más, mint az a régi,
ez a jólétünket óvja majd, és védi.
Mert a mi tányérunkba
ne nyúlkáljon többé senki!
Az újonnan épült falunkon át,
gyermekeink sem láthatnak többé,
másokat nyomorogva éhen veszni.
Azt is mondják:
örök lesz ettől ideát a béke,
és a túloldaliaknak is szabad lesz majd
– korgó gyomorral –
feltekinteni a fénylő közös égre.
Azt persze nem mondják,
hogy befalazzuk magunknak az Istent,
s helyette osztunk majd hazug igazságot
önzésből, kapzsiságból, gyűlöletből:
Itt lent!
Pest-Buda 2015. május 24.
a verset előadja Kováts Péter_Skorpió
A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével, nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © M. Laurens 2015 minden jog fenntartva!
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.