Előhang: Bizony mondom, hogy nem csak az állatvilágban eshet meg hasonló!
M. Laurens
A SZÁZÉVES TEKNŐS ÉS A GÖRÉNYEK
( tanmese nagyoknak )
Két görény illatos duettet formálva,
fel akart kergetni egy teknőst a fára.
Hogy minek is? Azt tán egyikük sem tudta.
Görény-lelkük "szívjósága" épp ezt súgta.
Százéves teknősünk nemigen futkosott,
őszintén mondva: csak nézett és pislogott.
Pedig próbálkoztak mindenféle "jóval",
hergeléssel, undormányos görény show-val.
Ám a teknős visszabújt csendes lakába,
rá se hederített kettejük szagára.
- Hadd hőbörögjön kinn a két szagos balga,
addig idebenn egy jót horkolok alva.
A bűz nem zavar, hisz százéves a hormon,
a kortól már étkem sem érzi az orrom.
A fülem hallása is rég el lett hagyva,
az ágyúdörejt se érezném, csak nyalva.
S teknője lágy melegébe kucorodva
ringatózott álma tengerén haladva.
S miközben hullámok közt a vizet falta,
a tenger illatát végre beszívhatta...
A két görény egész éjszaka bökdöste,
tologatta a fa körül körbe-körbe.
Farkukat emelve gyakorta locsoltak,
végül kiszáradva a fa alá rogytak.
A szép napkeltére, végképp kifáradva,
a fa alatt ott ült, két fonnyadó alma.
- Bátor ez a teknős! Nem tudjuk megtörni.
Jártányi erőm sincs tova bűzölögni.
Bólogat a társa, s fejét felemelve,
belenézett, két mosolygó teknőc szembe.
- Csak hiszitek! ...Nem vagyok én olyan bátor,
csak a térdem hasgat s tériszonyom gátol.
Ti viszont ugyancsak kinéztek ostobák,
rátok férne egy mosóteknő: odaát.
Ha pedig máskor piszkálni szeretnétek,
csepp észt szerezzetek, ne csak vitézséget!
***
Mily tanulság vonható le ebből? Hallga:
"Nem mászik fel senkiért a kő a falra.
Nem azért mert lapít, bátor, avagy gyáva,
hanem csak azért, mert nem nőtt neki lába!"
Pest-Buda, 2012. október 27.
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.