M.Laurens

SZÉP ÚJ VILÁGUNK

Ásítva nyög, ébred a köd-szürke világ,

éjjeli rettegés vak sikolya oszlik, 

egy elnehezülő fejét emelő virág, 

legvégső reménye is semmivé foszlik.

 Vad mocsár bűzös ködével végső harcba' 

 a pár levél, napfényt mindhiába koldul, 

 - hasztalan pirkad- s a napfényét siratva 

 béna szirmaival hiába is fordul.

Ekként siet, billeg világunk a ködbe’

hol mi magunk lennénk a lápi virágok, 

és napfényt nem látva, vakon néznénk körbe, 

e magunk teremtette "szép új" világot.

Pest-Buda 2012 & 2014.

Nincs hozzászólás.