M. Laurens
EGY ÁRNYÉK TÁNCOL...
Egy árnyék táncol a falamon.
Fény szülte, testetlen nőalak;
kopott lelkem szüleménye Ő,
akár e málladozó falak.
Penészlő tégláimon lejti
csalóka reménytáncát a fény.
Vajon miért épp nekem táncol?
Mondd hát; miért jött elém e lény?
Késői már a lassú tánc is:
a remény, immár rég elveszett.
Mondd miért e csalóka látszat,
s miért csak árnyék, a fény helyett?
Egy árnyék táncol a falamon.
Fény szülte testetlen nőalak;
végső reményem szüleménye,
mint e kérdésekből szőtt szavak.
( Pest-Buda 2014. január 25. )
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.