M. Laurens                                                                          

           MARADÉK

Én lennék hát ama maradék,
Ki fogak között a ronda ék,
És kimarad a jutalomból,
Lába kilóg a juhakolból,
Ki a mindenből maradt senki,
Kit a kutya sem akar enni,
Kiből már nem lesz soha gyermek,
Mert gondolatként elvetettek,
Kit útszélén árokba dobtak,
Mikor mások virágot loptak...
Kinek élte maga a nemlét.

Én a nyomorult elfeledett,
És kiköpött maradék lennék!
 
                 Buda, 2013. február 5
 

 

Hozzászólások:

Megint én

Vilhelem Margareta | 2014.03.21

" Mert gondolatként elvetettek,",,,úgy látszik valaki komolyan gondolta ezeket a szavakat,,,nagyon szép a versed,,,,tisztelettel gratulálok,,,,örök követöd,,,,,Babu

Re:Megint én

M. Laurens | 2014.03.31

A versnek külön története van, de most legyen elég annyi, hogy maga a címszó szülte a sorokat, és az értelmezések sokaságát. :)

Léleköleléssel: Miklós

Új hozzászólás hozzáadása