Kedves Titánom!
A vers tartalma tökéletes... Nekem az írásjelekkel van néhol bajom. :(
A második versszak kissé kilóg a sorból, természetesen nem tartalmilag, érzelmileg, hanem stílusában... valahogy nem olyan következetes, mint a többi.
Mindezek ellenére átéreztem jómagam is, hiszen én is elveszítettem Valakit, akit , bár rövid ideig, de a világon a legjobban szerettem... most is, csak sajnos, az emlékeimben. :(
Szomorúan olvastam versedet, pláne, hogy a könnyedebbeket szoktam meg inkább.
Baráti szeretettel ölellek: Judit
ÁLDÁS VAGY ÁTOK?
(demencia*)
Áldás, vagy átok a gondolat?
Örök tépelődés, vagy fájó öröm?
Ki viseli akkor majd gondodat,
ha az éltető ész végképp elköszön?
Lesz-e, ki ekkor emlékszik még,
mily sok és nagyszerű gondolat
született meg egykor réges-rég
e csodálatra méltó koponya alatt?
A kór majd kezed rázza, remegve
elhal a sejt, benne minden gondolat.
Összesúgnak feletted majd nevetve,
hogy az idő rajtad már rég áthaladt.
Végső sóhajodkor a "Senki" lesz veled:
az örökkönre szemed végleg nyitva marad.
Elmúlsz majd, és általad elfeledett neved
újra olvashatod; korhadó fejfád alatt.
2012. szeptember 2.
( Édesanyám emlékére )
*demencia: (kóros időskori elbutulás) Magyarországon legalább 160 ezer családot érint. A visszafordíthatatlan folyamat a személyiség és az én-tudat teljes leépülésével jár, mígnem saját közeli hozzátartozóit , gyermekeit ( a versben "Senki") sem ismeri fel a beteg.
Hozzászólások:
Nem megsértődni!
Sheldon | 2014.09.06
Re:Nem megsértődni!
M. Laurens (szerző) | 2014.09.06
Az írásjeleknek ez esetben javarészt dramaturgiai szerepet szántam, hisz gyakorta látható, hogy a gondolatszakasz és a sortörés nem esik egybe. A második versszak szinte hadarás szerű futtatása is eszköz, ami a gondolatsor bevillanásának tempóját igyekszik írásban kifejezni. ( lehet, hogy nem szerencsés koncepció?) Talán nem árulok el titkot, és elhunyt édesanyámmal szemben sem követek el tiszteletlenséget, de valójában Ő a vers alanya. És az a bizonyos fel nem ismert alak, Én magam voltam, a saját gyermeke.
-
Nincs miért megsértődnöm, hiszen az első verzióban még, az egész második versszak közbevetésként volt jelölve, és csak később koptak le róla a kezdő és záró gondolatjelek, mert kifogásolták , hogy egy teljes strófa esetén felesleges. Figyelmes olvasó ( mint te is ) , észreveszi, hogy a vers enélkül is értelmes lenne, de számomra ez az a közbevetett rész az ami személyessé teszi a verset.
-
Köszönet az olvasásért!
demencia
Szabó Éva | 2014.05.09
Kedves Miklós!
Meghatottak a soraid.
Tapasztaltam, átéltem a környezetemben, de ha nem így lett volna, akkor is megismertem volna a soraidon keresztül átadott képekben.
Igen! az ember sohasem tudhatja, hogy a "gondolkodóból" mikor lesz egy kiszolgáltatott, tehetetlen test.
Megrázó!
A vers nagyon szép, attól függetlenül, hogy egy nagy dráma!
Te kedves Miklós, a gondolkodó embert nagyon szépen tudod ,láttatni, nem csak ebben a versben, a többiben is. Ezt a versedet is olvastam már, akkor is nagyon tetszett, megrendített.
Szívesem olvasom a verseidet, mindig, minden körülmények között.
Nem szégyen tőled tanulni, mert azt hiszem, a verseid mindig tanítanak!
Nekem ez nagyon tetszik.
Érthető, egyszerű fogalmazás, de annál nagyszerűbb gondolatok, mondanivalók örvendeztetik meg az olvasót!
Köszönöm az élményt!
Szeretettel ölellek!
Éva
Re:demencia
M. Laurens (szerző) | 2014.05.09
Köszönet az olvasásért és a megtisztelő hozzászólásodért. Köszönöm szépen azt a tiszteletet és megbecsülést ami a soraidból árad felém. Köszönöm szépen!
/ Miklós /
Köszönet
Katalin | 2014.05.08
Kedves Miklós
Csodásak a soroaid felkavaró ,szinte szavak nélkűl ,hagyom,
ebben,és hasonló érzésekben van részem már hat éve
Senki sem érdemel ilyen napokat,éveket,
Katalin
Re:Köszönet
M. Laurens (szerző) | 2014.05.09
Köszönöm szépen az olvasást kedves Katalin!
És igen! Ezért is íródott ez a vers. Próbáltam benne megfogalmazni a megfogalmazhatatlant.
Tisztelettel és üdvözlettel: Miklós
h.sz.
Farkas Anna | 2014.05.07
Megható, megrázó, meghitt sorokban
az Emberi sors és elme áldása és átka egyben....
Remek vers!!!
hozzászólás
Vassné Szabó Ágota | 2014.05.07
Olvastam már, és akkor is szíven-talált.
Köszönöm, hogy ismételten átélhettem az élményt.
Re:hozzászólás
M. Laurens (szerző) | 2014.05.07
Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal!
/ Miklós /