Kedves Miklós! Nagy elismeréssel olvastam Bródy Jánosnak írt versed. Csodálatos, ma is aktuális a versed. Így végig hallgatva, Kovács Péter művészi előadásában más hatást váltott ki bennem, mint amikor csak úgy elolvassa az ember. Egyik kedvenc íróm vagy és szívesen olvasom minden versed. Tisztelettel gratulálok tehetségedhez, és további sok sikert kívánok Neked, a vers szavalójának, Kovács Péternek és nem utolsó sorban természetesen Bródy Jánosnak. Üdvözlettel .szinci.
M. Laurens
AZ UTOLSÓ DALNOK
(Bródy János tiszteletére)
Csend járja be, e valaha szent földet,
sunyítón néma kushadás és átok,
Ti szabadítottátok ránk e szörnyet:
gazul gyűlölködő, hamis-királyok!
Önmagatok képzelte trónon ülve,
e nép nevében ítéletet mondtok,
és hatalmatoktól megrészegülve,
dobtok nékik, némi hústalan koncot.
Közben dicsőítő dalnokra vártok,
nyálasan magasztaló hamis szóra,
de dalos lelkeket már nem találtok,
mert mind kihaltak: akárcsak a nóta.
Kik rég oly víg-bátorsággal daloltak,
mára a gyávaság lett sovány létük,
mert családjukért földig alázkodtak:
netán dicstelen elmúlás lett bérük.
Mert a szolgaság a lélek börtöne,
s a láncot, a költő nehezen tűri,
halott lenne Ő akkor is, ha élne,
hiszen a dalok hiánya: legyűri.
És mégis akad oly dalnok, ki feláll!
Habár ráncos keze tán kortól reszket,
ütött-kopott lantját megfogva kiáll-
Ő, aki többé már semmit sem veszthet.
Egy agg, sápatag arcú rímfaragó,
ki a gyenge testben is erős lélek,
elcsukló hangja reszketeg és fakó,
s ott fenn: a hatalmasok mégis félnek.
Irtóznak hallani a régi lantot,
mert hangja ma sem hamis, hanem tiszta,
rémülten látják az ismerős lantost,
ahogy a nép ma is, dalait issza.
- Ébredjetek fel mind, Ti szabad-lelkek!
Üres a trón, már nem ül rajta senki! -
Fátyolos hangján olykor halk az ének,
ám sorait, szabadság szele lengi.
S szűkölnek bújva a gazok kutyái,
amint felébrednek a lelkek sorra,
minden egyes strófa új ostorcsapás,
a szemfényvesztő, hazug árulókra.
Mert nem lehet király ott a gyűlölet,
hol nem hisz benne többé soha senki!
És sorra emelkednek fel a fejek,
ahogy dalát egy ország visszazengi.
(újraköltve: 2014. február 20.)
A verset előadja: Kováts Péter _ Skorpió
Hozzászólások:
Re:Hsz.
M. Laurens (szerző) | 2014.07.19
Kedves Szinci!
Köszönöm szépen az olvasást, és megtisztelő hozzászólásodat, magam és Péter barátom nevében is .
/ Miklós /
Re:AZ UTOLSÓ DALNOK
M, Lauresns | 2014.03.24
Köszönöm szépen kedves Vali! Mindíg megtiszteltetés számomra a látogatásod!
/ Miklós /
Re:Gratuláció
M. Laurens | 2014.03.21
Köszönet az olvasásért Piroska!
( sajnos itt a facebookon megszokott "(Y)" nem jelent semmit. )
Méltatás
Jacsó Pál | 2014.03.21
Kedves Miklós!
Az összhatás - maga a vers és a szavalat - közelít a tökéleteshez, ha nem éppen az. Művészi értéke és mondanivalója elvitathatatlan, amit az elképesztően szuggesztív előadás még magasabb dimenziókba emel. Ettől függetlenül a Poet-en írt gondolataimat is fenntartom, mert szerintem így teljes a műről, az ihlető dalnokról, a bennünket jelenleg körbevevő és bennünk leképeződő világról alkotott véleményem. Őszinte tisztelettel és barátsággal: Pali
Re:Méltatás
M. Laurens | 2014.03.21
Köszönöm szépen a látogatást kedves barátom. Sajnos a POET-on írt hozzászólásod teljes egészében nem tudom beidézni, ezért elnézést kérek azoktól, akik a hsz. ezen részét nem értenék. A vers törénetében új fordulat, hogy maga B.J. is elismeréssel nyilatkozott róla egy facebook üzenetében, megköszönve az ajánlást.
És ezúton most én is megköszönöm Pál barátom szavait. / Miklós /
Őszinte gratuláció
Tátos Gyöngyi | 2014.03.20
Kedves Laurens!
Nem bírtam megállni, hogy ne gratuláljak ehhez az igazmondó, aktuális, csodálatos versedhez. További sok sikert kívánok.Szeretettel Gyöngyi.