" fölötted az ég, már lárva-sárga,"valóban,ha elgondolkozom,,,
valami okból jöttem a világra,,de akkor még ,nem tudtam,,,hogy
az ég már nem kék,,,,,,,és hogy sok mindenen fogok keresztül menni,,,de még itt vagyok,,,,de "küzdelmeim magvai inkább megcserepesedtek,,,nagyon tetszenek verseid,,olyan könnyen érthetök,,,,,,,,tiszteletem drága Miklós,,,,örökké,,,,,[de még félek]
M.Laurens
EZEN A FÖLDÖN
Feletted csak almafák ága,
ezen a földön jöttél világra,
e földön láttad meg a napot
itt élted meg a múló holnapot.
Hitted, hogy jó helyre születtél,
mert szerettek, és te is szerettél.
S nőttek ágaid mint az évek,
elmondhattad: Én sohasem kérek.
Ám növekvéssel jár a törvény,
hogy a nagyokat vonzza az örvény.
És vad felhők markába zárva,
fölötted az ég, már lárva-sárga,
S fád ágait cibálja vihar,
setét gyűlölet már napot takar.
Harag, árulás, csalfa hangok,
ágaid törik a gaz bitangok.
Recsegve hajlik fádnak törzse
s világ démonai fogtak össze,
hogy széjjeltépjék cafatokra
gyümölcsét, mi magvaid hordozza.
S tűröd fájdalmad a magokért,
az eljövőkért, a holnapokért.
A vihar úgyis belefárad,
meg fogod védni egyetlen fádat.
Számtalan vihart túléltél már,
erőt adott hited, s az lett a vár.
Falai fáid körbe vették,
zsenge gyümölcseit dédelgették...
És nőttek a fák cseperedtek,
küzdelmed magvai megeredtek.
S az idő szállt, feledve sorsod,
fáid gyümölcsét, testedben hordod.
Fölötted almafáid ága,
ezen a földön jöttél világra,
e földön láttad meg a napot
itt éled meg az elmúlt tegnapot.
S nőttek almáid, mint az évek,
elmondhatod:Többé már nem félek!
Vigyáztál hazádra, mint fádra,
s emelt fővel vársz az elmúlásra.
( Pest-Buda 2013. július 22.)
Hozzászólások:
ezen a földön,,,,,
Vilhelem Margareta | 2014.04.27
Re:ezen a földön,,,,,
M. Laurens (szerző) | 2014.05.01
Nehéz vers ez, és te jól érezted belülről sorait.
Köszönöm szépen, hogy olvastál!!
/ Miklós /