Az egyik kedvenc versem Tőled, drága Miklós!
Szeretettel: Gabi
M.Laurens
FENN ÉS LENN
( valóságképek villanófényben )
Ketten ülünk némán a parkban.
Én s a Szobor, talapzatán fenn.
Én felnézek innen lentről rá,
Ki hatalmas volt egykor itt lenn,
És Ő onnan fentről néz le rám,
Mily kicsiny is lennék odafenn.
Ülünk a parkban ketten,némán,
Nem szól hozzám semmit odafenn,
Lábánál csak egy ismert név áll,
S én egy senki vagyok idelenn.
Nemsoká' fölállok,s elmegyek,
De Ő nem is biccent odafenn.
Irigyen lesi minden léptem,
- A Nagy ember, aki egykor volt -
Magányosan ülve, odafenn.
( Buda 2013. április 17 - június 12.)
Hozzászólások:
Fenn és lenn
Varsás Gabriella | 2014.05.06
Re:Fenn és lenn
M. Laurens (szerző) | 2014.05.08
Megtisztelő az értékelésed, kedves Gabi!
Köszönöm szépen! / Miklós /
vers kapcsán
Radmila | 2014.05.05
Kedves Laurens!
Bármennyire lágyhangú a versed, nagyon kemény az üzenete.
Igen. A szoborra is felnézel, mert épp ott vagy, de a szobor szobor marad, míg Te most éled az életed (Ez az én kőlön megjegyzésem: ) verseiddel nagyon is magas színten.
Szeretettel és elismeréssel a kiválóan felépített versedhez: Radmila
Re:vers kapcsán
M. Laurens (szerző) | 2014.05.08
Köszönöm, megtisztelő soraidat, kedves Radmilla!
És valóban egy dilemma a vers, hogy vajon mennyi értéke lehet az életünknek, még itt a földön.
A KÉP
M. Laurens (szerző) | 2014.05.04
A kép sokat segít az érzés hiteles átélésében.
( a képen Deák Ferenc szobra látható)
Köszönöm
Piroska | 2014.05.04
"S én egy senki vagyok idelenn."
Nana! Az én kedves Miklós barátom, igenis valaki, egy remek költő, aki kivívta sokunk tiszteletét!
Baráti öleléssel: Piroska