Kedves Barátom úgy érzem helyettem is írod ezeket a sorokat. Lehet "egyivásúak" vagyunk. Nagyon tetszik. Azonban talán túl sötét ez a vég és nem biztos, hogy igy leszen.
FOGYNAK MÁR...
Fogynak már a mérföldkövek utamon.
Lihegve megállok - kalapál a szív -
A fákban értő nyugalmat találok,
S az útszéli szakadék magához hív.
Nem vonz már hasztalan csillogó hívság,
Sem vállveregető nyálas kábítás,
- Mit a csúcson lévők hazug lelke szült-
Hamis fények, mosolyok és ámítás.
Lelkem megfáradt s testem immár foltos,
A halál már megjelölte bőrömet,
Vézna ujjával vihogva rám bökve,
Felmutatta halált hozó tőrömet.
- Most még hagylak kis ideig- sziszegte-
De ne hidd, hogy mindezt jutalmul kapod,
Fogynak már mérföldköveid az úton,
S velem éled meg az utolsó napod.
Szemében gúnyos fény gyúlt, és így szólott.
- Te ostoba lélek, figyelj most nagyon!
Keveseknek adatik meg éltében,
De véged, - most utószor- megmutatom!
Lásd hiába is másztál fel a csúcsra
Mélyre jutsz mint elfeledett pária*,
S mélyen alant, véresre zúzott testtel,
Hitvány-mód végzed mocsokban és sárba'
( Pest-Buda 2013. ápriliss 28.)
(*pária (itt) = Kitaszított , kivetett )
Hozzászólások:
Re:szívemből szóltál
M. Laurens (szerző) | 2014.05.01
Bízom benne, de mint tudjuk a bizonytalan mindig rémisztőbb és gyakorta azt hisszük igazabbnak.
Köszönöm az olvasást kedves barátom!
/ Miklós /
Kitartás
vilhelem margareta | 2014.05.01
Köszönöm,,,hogy értékeled kitartásomat,,de ez vagyok én,,,,
baráti szeretetem küldöm,,,,
A vers szépsége
Vilhelem Margareta | 2014.04.30
Kedves Miklós néha nem tudok szóhoz jutni,mikor olvasom verseidet,,,, " Lásd hiába is másztál fel a csúcsra
Mélyre jutsz mint elfeledett pária*,
S mélyen alant, véresre zúzott testtel,
Hitvány-mód végzed mocsokban és sárba' "
hát igen,,ez a mi keservünk ,csodásan fogalmazol,,,
Én birok hüséges olvasod lenni---ez jellemzö rám, a többi a Te érdemed,,örök tiztelettel üdvözöllek,,,Babu
Re:A vers szépsége
M. Laurens (szerző) | 2014.05.01
Drága Babu, köszönöm a töretlen lelkesedésed.
/ Miklós /