M. Laurens:
GOLGOTA 
  
Érzem a tövis súlyát testemen, 
az ég színtelen fakó, s fénytelen. 
Az Úr haragvó hallgatást játszik, 
s homlokod saját véredtől ázik.
Zuhog az eső siratva téged, 
mennyek lelke dübörögve ébred, 
vad villámokkal jelzi haragját, 
Hogy az ember: meggyalázta Atyját.
 
Éjjelre az ég haragja tompul, 
felhők alatt Hold sarlója csorbul, 
fuvallat se rezzen a sötétben, 
Isten fia fenn van már az égben.
Ott óvja lelkét mennyek boltíve, 
hol ma is összedobogna szíve 
ringató és csendes félhomályban 
Embernek, a Teremtő Fiával. 
 
( újraköltve: Pest-Buda 2014. április 12.)

Hozzászólások:

Golgota

vilhelem margareta | 2014.04.19

Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok,,,,örök tisztelöd,,,,Babu

Re:Golgota

M. Laurens (szerző) | 2014.04.19

Köszönet az olvasásért drága Babu!

Új hozzászólás hozzáadása