M. Laurens

TE CSAK VÁRJ!

Tekints le a hídról folyód két partjára.
Csak lessed, hogy vize megvan-e még?
Néhanap az ember már azt is csodálja,
hogy nem lopták még el lyukas zsebét.

Apádnak s anyádnak nyomozz utána,
s nődet is figyeltesd, hogy hitves-e még?
Minden pillanatban ügyelned kell,
hogy magadé-e, mi megmaradt tiéd.

Szorgosan jegyzetelj nappal, és éjjel -
tapogasd zsebed, pénzed megvan-e?
Lásd átírták a jövődet s múltadat is,
mikor másokra hallgattál pár hete.

Jusson eszedbe az átkozott pillanat,
épp pislogtál, hogy a fénybe ne nézz,
s felnézve, nem voltál többé már senki,
hogy lehettél ennyire vakon merész?

Létezett egykor hited is, egész jó hit,
de Istenedet kinevetve eladtad őt.
Ráébredtél-e már, hogy Ő sem tied?
Most veled példálódzik mások előtt.

Tekints le a hídról folyód két partjára.
Csak lessed, hogy folyódat ki hordja szét.
Hazádat, mint anyádat mi módon cibálja,
s ugyan ki is tudhatja, hogy élnek-e még.

- Mást mondok Én neked! - Le se nézz a hídról,
hátha arcodról a maradék bőr is lesül,
maradj Te inkább csak így csukott szemmel,
folyótlan, szülőtlen, gyáván-semmitlenül.

Őrizzed szemed világát, - de csakis azt -
és oda se nézz, hátha a végén még kiég,
hadd lopják, hadd vigyék, ne láss Te semmit.
Várj egy olyan Istenre, kinek a senki is elég.

( Pest-Buda 2013. április 20. )

Nincs hozzászólás.