M. Laurens

A HALÁL MEZSGYÉJÉN

(második szívműtétem emlékére)

Ismét a halál kopár mezsgyéjén jártam.
Ott állt előttem: a vakító fényárban.
Gúnyosan nézett a túloldalról énrám,
Némán kacagva, életem maradékán.

- Már megint csak Te vagy ott a túlsó parton?
Mit múltkor mondtam, azt továbbra is tartom.
Nem kellesz, hisz számomra értéktelen vagy,
Talmi léted másban, még árnyékot sem hagy.

Én a munkámat nagy tisztességgel végzem,
Holmi kerti törpékkel kéne beérnem?
Még csak egy senki vagy, akárhogy is véled,
Senki sem fog könnyet hullajtani érted.

Dolgozzak semmiért? Hol a fizetségem?
Ingyen robotolni, gazdám szerint szégyen.
Akkor gyere vissza, ha valaki lettél,
S nem menekülni akarsz, mert eltévedtél!

Hátat fordított, és elhagyta a mezsgyét,
Nyomtalanul tűnt el, akár csak a meglét.
Álltam a szélben, mint egy eldobott virág,
Némán toporogtam Én és a kín-világ,

Majd elindultam lassan, fulladva, nyögve,
Lélekben belül is végképp elgyötörve,
Nyomorult életem magam után húzva,
Vissza mentem a földi pokolba: Újra.

( Pest-Buda 2013. január 26. )

Kezdőlap & Legújabbak