M. Laurens:
CSEPEREG
Csepereg az eső,
csepp követ cseppet,
nyirkos délutánon;
a napsugár is senyved
.
Kalapom le húzom,
arcomra eső csorran,
útszéli pocsolyában
kutya nyüszít torzan.
Nyirkos falak mögött
fáradt szemek lesnek.
Senki nem nyit rájuk,
Ők mégis reménykednek.
.
Apró patakok folynak
kanyargón, utat keresve,
vízcseppek rajzolnak
a mocskos ablaküvegre.
Rajzolják a sorsot,
kuszán keresve kiutat:
hasztalan kanyargásukon,
már senki sem mulat.
.
Fakón színtelen a világ,
csak csepereg csendben.
A színeket siratják
ott fenn: a fellegekben.
.
(újraköltve: Pest-Buda 2014. Szeptember 23.)
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.