Emlékezés! Gyönyörű!!!!!
Horváth Marcsi
KALAMÁRIS
( Nagyapám emlékére )
Divatja múlt kalamáris,
jelképként is oly banális,
egy hasztalan tárgy mára már,
Nagyapám íróasztalán.
Tintája régen elfogyott,
az asztalon hagyott nyomot:
néhány kortól fakult pacát,
mi felidézi Nagyapát.
Árva lett a kalamáris,
kimondva ez oly banális,
de bennem tündérkort idéz,
hol tollat fog egy férfikéz,
és papírra vet néhány szót
–születésemkor már nem volt–
Leírja csendben, s tétován:
Jóember légy majd, unokám!
újraköltve: Pest-Buda 2014. október 17.