M. Laurens
KAVICSNAK LENNI
 
Fájdalmas dolog apró kavicsnak lenni, 
Megtiporva, hasztalan a porba veszni. 
Mert mindenki látatlanul tapos rajta, 
Mulandó léte, homokká váló hajsza. 
 
Ám ki hasztalan kaviccsá vált csak mára, 
Büszke szikla, hegyorom volt hajdanában.
Föld katlanából szakadt ki kemény teste,
 S lávája fényétől reszketett az este. 
 
Félve csodálták őt sokszor, és oly sokan, 
Hegycsúcsként égre törve, csak állt dacosan. 
Állt szilárdan, akár egy isteni bástya, 
Évezredek vad viharait kiállva. 
 
És lám, mégis... Horzsolódva egyre-másra, 
Hiába jött oly keménynek a világra. 
Lett Ő is, mint friss kenyérből száraz morzsa, 
Hisz elkopni, s tűrni: ez volt csak a sorsa.
 
( Újraköltve: Pest-Buda, 2013. szeptember 24.)
 
A verset előadja: Kováts Péter_Skorpió

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása