M. Laurens:
A RAGACS SIRÁMA
(humoros gondolatok komoly dolgokról  I.)
 
 
 
Én kérem a ragacs lennék.
Ki legtöbbeknek ronda emlék,
 Ki nem jön ki a fájó likas fogból,
légypapírként legyeket fogdos unalomból,
csak ecetes ollóval jön ki az új ingből,
és halálra-nyúlva sem szál ki a ringből,
mert tapad ragad és undormány,
akárcsak egy taknyos tapír ormány,
és ott lapul a faragott-díszes asztal lapja alatt
a nyálas-nyúlós rágóban, mi régről ott maradt...
 
Nem szeret engem kérem szépen senki,
ragadásomat még a méz íze se enyhíti,
hiába vagyok hasznos vagy netán édes,
ha a mosolyom is tapadósan negédes.
 
Így-aztán!
 
Maradok-hát a randa s gusztustalan emlék:
Én kérem a nyomorult szegény és kitaszított
 Ragacs lennék!
 
Pest-Buda 2014. június 30.
 

Hozzászlások

hozzászólás

Radmila | 2014.09.22

A csattanója nagyon jó!

Re:hozzászólás

M. Laurens (szerző) | 2014.09.22

Köszönjük az olvasást, én és Ragacs "barátom" is! :))

Új hozzászólás hozzáadása