M. Laurens

OLY JÓ…

 

Lassulva dobog a rég megfáradt szív: csendben.

Oly jó most ülni a nyugvó nappal szemben,

eget lesve, hallgatni a suttogó fákat,

és hegyeket nézve, sóhajtani párat.

 

Érezni a megváltó megnyugvást legbelül,

ott benn, hol a zaklatott lélek csendesül.

Csak ülni némán, hallgatni a halk dobolást,

távolodó hangokat, régmúlt csobogást.

 

Jó emlékezni, egy hajdan volt boldogságra,

lélekben gyermekként: felmászni az ágra,

s visszanézni a megtett véghetetlen útra,

békével bocsájtva,  emlékezni múltra.

 

Emlékezni mindarra, mi máig is fényes,

csak arra az útra, mely tiszta volt s széles,

feledve a számtalan-sok kátyút, göröngyöt,

és mindazokat, kik elém ástak gödröt.

 

Mostanára minden szép és csendes legbelül;

csak a fák susogása hallik egyedül...

Lassulva dobog a rég megfáradt szív: csendben.

Már látszik a cél, hol megnyugszik majd testem.

 

Pest-Buda  2015 április 28

 

Kezdőlap & Legújabbak & Vendégkönyv