Nagyon tetszik, ahogy igazi költőként látod/éled az életet. Neked minden versbe ontható és oltható. Kicsit irigyellek...
M. Laurens
FEJ ÉS LÁB
(Fabula a megbecsülésről)
A gőgös Fej, egy nap leszólta a Lábat,
hogy oktalan akár az ostoba állat.
- Hiába van fejed, ész egy csepp nincs benne,
csupán rémes bűz mit likas zokni fed be.
A Láb e szavakat egy darabig tűrte,
hiszen mindkettőjüket egy anya szülte.
Végül elunta az önimádó dumát,
s ekként hallatta alantról csendes szavát.
- Születésünk óta hordozom terhedet,
hozlak viszlek, oda hová út sem vezet.
Kezdettől fogva ügyet sem vetettél rám,
szögbe vezettél a hídon fekvő deszkán.
Bezzeg ha fogad fáj, szaladjak rohanjak,
vigyázzak, neki ne vigyelek a falnak.
S ha megbotlom nagy ritkán,fáradva néha,
reám rivallsz: - Na mi van veled te béna?-
Én vittelek iskolába , a "tudáshoz",
az ennivaló sem jött mindig a házhoz.
Vittelek a hegyi forrásokhoz inni,
nem kérdted, hogy az utat fogom e bírni.
Miattad izzadtam, fáradtam s bűzlöttem,
saját magamért csak nagy-ritkán küzdöttem.
S most lenézhetsz bátran, te ki ott fenn trónolsz,
hisz én vittelek e "mindent tudó" trónhoz.
S legvégül majd, tán elviszlek a halálhoz,
hogy önmagad gőgjével szembe találkozz !
S ha sorsom mégis idő előtt elragad,
majd elmész nélkülem: beképzelt önmagad!
( Pest-Buda 2012. október 10. )
Hozzászólások:
hozzászólás
Hegedűs Gábor | 2016.06.21
Miklós! Ismét egy gyöngyszem az alkotásaidból! Remek humorral megírt nagyon is igaz vers. Sajnos ez a mai mindennapi élet igazsága! Gratulálok versedhez! Üdv: Gábor
Re:Köszönöm
Kovács László | 2016.06.20
Remekmű barátom, a humorod utánozhatatlan! Gratulálok!
Laci