Előszó: 

Még mielőtt bárki kombinálni kezdene, el kell mondanom, hogy ez a vers egy pályázatra készült,

ahol a cím: "FŰZFAPOÉTA", adott volt. Azt persze készséggel elismerem, hogy ezt a ziccert nem

hagyhattam ki, így-hát meegszülettett eme "nagy" mű. Olvassátok gondos figyelemmel, no-meg némi

elnéző mosollyal a lelketekben, szegény Tónival szemben. Hogy valójában ki is ő? Az legyen örök titok!

M. Laurens

FŰZFAPOÉTA

(Gúnydal: Senki Tóni képzelt monológja)

Ó Múzsám, ki összetörted szép fitos orrodat

és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,

az magas Parnasszus csúcsáról zuhanva reám,

meghoztad  tehetségem, amikor ütlegeltél.

És lásd; nem kell többé fenn tollászkodnod hiába,

mert rakok neked rímekből fészket - akár százat -

előtted most rejtetlenül áll még üres elmém, 

úgy várja, hogy ihlet-csókra nyissad végre szádat!

Szép íriszed szivárványa ragyogja soraim,

tehetség-áldásra emeld fel hát, mindkét karod,

s önts belém áldott és örök szent költői vénát,

…vagy valami ilyesféle..., ha te úgy akarod.

Ígérem írok majd a virágról, a tündérről,

álomról és mindent beborító cukormázról;

írok majd szépeket hattyúról csillagok alatt,

Holdról, vagy egy fülig szerelmetes délibábról.

És patakzani fog majd a könny az olvasóból,

ahogy szíve facsarodik össze, no-meg, vissza.

És zsebkendőért szalad majd át a jó szomszédhoz 

s tehetségem minden sorát vakon, buzgón issza!

És menetelni fognak egykor majd verseimre,

úgy dalolják minden bötűjét majd hős vitézek,

mert hatalmasabb géniusz leszek mint akárki,

Rám fognak feltekinteni, s csak Tőlem idéznek!

És ott, a mennyekben fenn is hallani lehet majd:

"Óh egek mekkora költő ez a Senki Tóni!

Tehetsége oly mérhetetlenül hatalmas, hogy 

fűzfasípok hangján is, csak Őt fogják dalolni."

- Múzsám, ki összetörted a szép fitos orrodat

és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,

Parnasszus az magas csúcsáról zuhanva reám,

meghoztad-e tehetségem mikor reám estél?

(Pest-Buda 2014. augusztus 31.)

Kezdőlap & Legújabbak