M. Laurens
HAZÁM
Hazám, az ám!
Rongyos gatyám,
mely megkopva is
véd fagytól, széltől,
bőrömhöz nőtt,
körbe ölel:
így óv féltőn.
Hazám, az ám!
Itt szült engem
drága Anyám.
Örök lelkét
reám varrta,
nyelvét hagyva
a Magyarra.
Hazám, az ám!
Hol a Duna,
s Tisza folynak,
hol hőseink
értünk holtak,
itt egykoron:
Attilák daloltak.
Az ám, Hazám!
Ő, ma bronzba öntve
ülhet, lépcsőszélen;
szótalan nézve,
hogy úszik a mocsok,
Dunája: valaha
szent vizében.
Pest-buda 2013. február 27-28.
A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével, nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © M. Laurens 2015 minden jog fenntartva!
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.