M. Laurens
HIÁBA IS...
Mihaszna minden írásom,
hiába is szenvedek;
hasztalan lét van mögöttem:
pusztán csak papírhegyek.
Neved minden betűjébe
ma is szerelmes vagyok;
ha kimondom - minden hangnál -
a nyelvem csupán dadog.
Zsivaj s tömeg sem segíthet,
hiszen ott vagy arctalan...
Még a csend sem, mert szép neved
bennem fáj minduntalan.
Megpróbállak elfeledni,
ámde lelkem cserbenhagy:
Nem öli meg szép virágát,
az őszi kegyetlen fagy.
Hasztalan lét van előttem:
megíratlan szó hegyek;
felesleges minden sorom,
ha neved már nincs velem.
Hozzászólások:
Nincs hozzászólás.